2017 – Beléptem a homályba és kettészakadtam, talán így kezdődött az egyszemélyes zenekar története. Bevallom, még én sem ismerem teljesen azt akit BÁL-nak hívok, de azt tudom, hogy az emberi gyarlóság és a velejáró lenyomatok undora a fő motivációja. Terápiák ide vagy oda, gitárt ragadtam, hogy magamon segítsek.
2018 – Megalkottam nagyjából egy év alatt az első lemezt a Dunát, amit Október30.-án adtam ki. Primitív hangzás, alacsonyrendű eszközökből, kevés tudással de rengeteg energiával és keserűséggel. A Depressive Illusion Records találta meg és vette szalagra, az eredmény 66 db kazetta. Annyira jól működött a történet és olyan szinten felszabadító volt ez az átalakulás, a sérelmek felöklendezése, hogy két hónapra rá jött az utórezgés egy két dalos demó formájában, Ősszel a csillagok címmel. Mikor a fizikai másolatot először a kezembe vettem a demó kiadása után, döbbentem rá, hogy ez komoly és át kell értékelnem hozzáállásom.
2019 – Év elején megcsillant az első reménysugár, amivel már rég nem találkoztam, így felforgattam az életem, de azért a Kerek Erdőt befejeztem és single-ként látott napvilágot, ismét októberben. Év végén intenzíven foglalkoztam a következő anyaggal, mert zeneileg olyan dolgokat találtam, amiktől kirázott a hideg. Izland nagyon ott van a szeren a műfajban és ez az impulzus kétség kívül hallható az új csapásirányon.
2020 – Januárban kiadásra került az új album, Bú, ami a Narcoleptica Productions-nak köszönhetően elérhető CD-n. Az atmoszférikus katyvaszból, disszonáns légkör született. Pár hónapra rá összehoztunk egy 4 dalos splitet egy Brazil arccal és azt gondolom, a Vak Látnok elég erős lett magamhoz képest.
Kevés koncert tapasztalatom van, de rengeteg energiám és motivációm, hogy egy élő show-ra felkészüljek és adjam le.